szeretetház kívülről

Történet

2007 júniusában a magánszemélyek által létrehozott PÉNÚÉL Alapítvány építési engedélyt kapott öregotthon létesítésére a békásmegyeri lakótelepdzsungelt és az Ófalut elválasztó mezőn. Szerződött az állammal, az egyházzal, a tervezővel és a kivitelezőkkel a nagyságrendben 664 millió forintos non profit beruházás létrejöttéért. Mindössze hét év telt el, amióta Csillaghegy-Békásmegyer kicsi evangélikus egyházközsége nagyot álmodott, és elhatározta, hogy tisztességes gondját szeretné viselni időseinek. Bibliai mértékkel mérve hét év nem nagy idő, Jákób legyintene rá.
Ő kétszer ennyit szolgált, hogy megkapja a számára fontosat.

További képek várják a képgalériában.

PÉNÚÉL - Isten arca
Küzdelem egy idősotthonért

Idősotthon építése, légyen önmagában bármilyen nemes és hasznos cél, nagyszabású terv egy gyülekezetnek, melynek először saját magának kell otthont találnia. Képletesen szólva kezdetben hajléktalan álmodott luxusszálló létesítéséről.

A Csillaghegy-Békásmegyer térségben élő evangélikusoknak, akik anyagyülekezetként szolgálnak az Ürömtől Solymáron át egészen Piliscsabáig fekvő községek számára, 1928 és 2000 között egy teremnyi kápolna szolgált templomul egy csillaghegyi villaépületben. A hetvenes évek elején azután jött a Szentendrei út, és ráfeküdt a telekre. Az autóút az évek során négysávossá bűvült, csúcsforgalmosodott, büdösödött, zajosodott. Amikor egy kamion elhaladt az épület mellett, csak Woody Allen Annie Hall című filmjére lehetett gondolni, amely a kis Woody hullámvasút alatt töltött gyermekkorát illusztrálja. Épp csak itt nem a leveseskanál, hanem a kis kápolnaterem csillárfüggői jártak táncot. A gyülekezet kitartó kérelmére végül a főváros önkormányzata belátta, hogy a műút nemcsak „elrabolta” a csillaghegyi evangélikus templom helyét, de amit meghagyott belőle, azt is ellehetetlenítette. Ekkor ajándékozta a egyházközségnek a békásmegyeri mezőt hitéleti és szociális létesítmény építésére. Hely volt mindkettőre bőven, és a templom megtervezését követően az idősek otthonának tervét is elkészítette a kiváló építész: Pazár Béla.

Kr. u. 2000-ben, szeptember 10-én szentelték fel az északi puritánságú, klinkertéglás evangélikus templomot. Az öregotthon megépítésének költségeit azonban elő kellett teremteni.

I. rész
Amelyben a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség nagyot álmodik

Az első nem az államtól

Nem sokkal a templomszentelést követően, 2001 januárjában a gyülekezet képviseletében Donáth László parókus lelkész, Thurnay Béla az egyházközség másodfelügyelője és Nosztray Judit ügyvéd megpályázta a Széchenyi-terv szociális célra létesíthető öregotthon építését támogató pályázatát. Sikeres pályázat esetén a pályázónak 20%-os önrésszel kellett részt vennie a projektben.

A pályázaton a gyülekezet fél éven keresztül dolgozott: felkérte az építészt a pontos költségvetés elkészítésére, megszerezte a szükséges elvi építési engedélyt a III. kerületi önkormányzattól, elnyerte az evangélikus egyház presbitériumi támogatását. Az egyház akkori felelős személyei, D. Szebik Imre püspök, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és Hafenscher Károly országos irodaigazgató a következő nyilatkozatot tették:

„[...] A Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezet az elmúlt években nyilvánvalóvá tette, hogy terveinek megvalósítására képes, energikus és fejlődő közösség. Egyházunk szolgálatában új utakat keresve-járva szervezi gyülekezeti és diakóniai életét, megkeresve és meglelve a kapcsolatot a társadalom nehezebben elérhető rétegeivel. Erőfeszítéseik ezért egyben a nagyvárosi misszió igazi és aktuális megvalósítását is jelentik. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében támogatjuk a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség pályázatát és terveit az idősek otthona felépítésére. Pályázatuk sikere, az otthon felépítése egész egyházunk javát, a főváros szociális gondjainak enyhítését és mindenekelőtt a békásmegyeri lakótelepen élők sorsának jobbítását szolgálná. Budapest, 2001. június 15.”

A pályázat augusztus végén, majd kisebb módosításokkal november elején a Gazdasági Minisztérium elé került. A minisztérium „a relatíve magas fajlagos bekerülési költségekre hivatkozva” a szakmai bíráló bizottság javaslatára a pályázatot 2001. december 21-én elutasította.

II. rész
Amelyben az irracionális kerekedik felül

A második nem az egyháztól

Bár a pályázatot elutasította, a minisztérium felhívta az egyházközség figyelmét, hogy 2003-ban újra pályázhat a Belügyminisztériumnál, ahová a választásokat követő új kormányzati struktúra folytán a lakásépítés támogatása került. Így Donáth László lelkész és az egyházközség felügyelő asszonya, dr. Breuer Katalin vezetésével a pályázatot az egyházközség újraírta. Az új pályázatban 39 millió forinttal csökkentették az igényelt állami támogatás összegét, mely így 464.350.000 forintról szólt, 30%-os önrésszel. A pályázatot a Csillaghegyi Egyházközség 2003 októberében ismét benyújtotta.

Két hónappal később, 2003 decemberében dr. Lamperth Mónika belügyminiszter a következőképpen fogalmazott az egyházközségnek írt levelében:

„Tisztelt Lelkész Úr!
Örömmel értesítem, hogy a Széchenyi-terv folytatásaként meghirdetett állami lakáscélú támogatásra benyújtott 64 darab lakrészt tartalmazó idősek otthona kialakítására vonatkozó […] pályázatukat a Lakáspályázati Bizottság javaslatát elfogadva támogatom. A fejlesztés megvalósításához 496.482.196 forintot biztosítok.”

Fél siker, gondolná a laikus, az egyház belső hatalmi viszonyait nem ismerő. Sőt háromnegyed. Már csak a hiányzó önrészt kellett előteremteni. 2004 elején a gyülekezet képviseletében tehát megkereste Breuer Katalin felügyelő a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetőségét, és megkezdődtek a tárgyalások a központi támogatásról, mellyel az egyház az öregotthon építéséhez hozzá tud járulni. A tárgyalások során kiderült, hogy az evangélikus egyház évi költségvetésében szerepel egy 30 millió forintos, öregotthon támogatására szánt tétel, melyet eredetileg a kispesti gyülekezet kapott volna. Kispest azonban nem nyerte el az állam támogatását, így a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség joggal remélhette, hogy számára csoportosítják át az összeget. Ezt segítendő, az egyházközség felajánlotta, hogy az Üllői úti Kakas Lídia Nyugdíjas Egyházi Alkalmazottak Otthona lakóit elhelyezi majd az új otthonban, ezáltal nemcsak kiváló lakhatást biztosít az ott élő idős embereknek, de fel is szabadítja az épületszárnyat az egyházi központ részére. A felajánlás nyomán a 30 millió forintos támogatásról kamatmentes kölcsönszerződés született a Magyarországi Evangélikus Egyház és a gyülekezet között. Így történt, hogy a 664.250.000 milliós beruházáshoz „már csak” 138 millió forint hiányzott.

A hiányzó összeg lobbizásáért folyó idő alatt az egyházközség szervezési feladatokkal foglalkozó tagjai lankadatlan önkéntes munkával elkészítették a kiviteli tervdokumentációt, beszerezték a szükséges engedélyeket, és kiírták a közbeszerzési eljárást.

2004 szeptemberében lejárt az állami támogatás határideje. A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség hosszabbítást kérelmezett és kapott.

A 2004. szeptember 24-én a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma, a Gazdasági Bizottság tagjai, valamint a Csillaghegyi Egyházközség képviseletében Donáth László lelkész, dr. Breuer Katalin felügyelő, Koczor Zoltán és Erdős Mihály, a jövőbeli építkezés generál kivitelezője összeültek, hogy döntés szülessen arról, milyen mértékben és hogyan támogatja az egyház az öregotthon építését.

Az egyházközség addigra kijárta, hogy egy neves bank egyedi hitelkonstrukciót nyújtson a sikeres békásmegyeri pályázat alapján. A tervezett megállapodás szerint a bank ötéves futamidejű, késleltetett törlesztési időt biztosító, 200 millió forint értékű kedvezményes kölcsönt adott volna. Az egyházközség tehát két dolgot kérelmezett 2004. szeptember 24-én az egyháztól: kezességet a hitel felvételére, valamint további 60 millió forint vissza nem térítendő támogatást. Idézet az egyházközségnek a 2004. szeptemberi ülésre benyújtott előterjesztéséből:

„Kérésünk kisebb része támogatásra vonatkozik. E tekintetben a döntést hozó testület felelőssége megítélni, hogy a jövő modell értékű fejlesztési terveihez milyen mértékben ad segítséget valójában olyan összegekből, amelyeket a központi költségvetés egyházközségi felhasználásra szán (ide tartozik a 30 és a 60 millió Ft). Jelentősebb részben pedig olyan pénzeszköz-menedzselési feladatok ellátását kérjük, melyekről bebizonyítottuk, hogy a meglévő keretek között folyó egyházközségi támogatást nem terhelik, azokban az Országos Egyháznak csak mint keretnek van szerepe. Megítélésünk szerint ezt a fajta együttműködést – etikai minimumként – joggal várja el valamennyi egyházközség az Országos Egyháztól.”

Az egyházközség a kölcsön törlesztésének fedezetéül jelentős részben a beköltöző lakóktól származó belépési adományt nevezte meg, valamint, hogy szükség esetén értékesíteni tudja régi – Mátyás király úti – templomépületét. Mindezen felül meghatározott apartman felett bérlőkijelölési jogot kínált az Országos Egyház számára.

Az ülésen azután a presbitérium szoros szavazati arányban leszavazta az indítványt. A Magyarországi Evangélikus Egyház az 500 millió forintos állami támogatás ellenére nem kívánta segíteni a csillaghegyi gyülekezetet egy öregotthon létrehozásában.

2004 szeptemberének végén nagyobb egyházi támogatás híján kilátástalannak látszott az öregotthon megépítése. A döntést szubjektív ellenérzések éppúgy befolyásolták, mint a túlzott óvatosság egy nagyobb kaliberű hitel feletti kezességtől. Az egyházi „nem” kapcsán kezdtem azon gondolkodni, vajon morálisan megteheti-e az evangélikus egyház, hogy visszautasítson egy ilyen előrehaladott stádiumban lévő, az állam által erőteljesen szponzorált tervet, mely az egyház egyik legfontosabb misszióját, az elesettekről, az idősekről való gondoskodást tűzte ki célul.

Van-e elegendő öregotthon Budapesten? – kérdeztem csaknem három évvel a 2004-es ülés után 2007 augusztusában dr. Frenkl Róbert professzort. Ő szomorúan rázta a fejét. Megtudtam tőle, hogy társadalmunk öregszik, és egyre nagyobb szükség van az idősotthonokra. És kinek a feladata az öregotthon építés? – adódott a kérdés – Az államé? Az egyházé? A civileké? Mindhárman felelnek érte, derült ki, mégis, a professzor szerint, a legideálisabb az lenne, ha az egyház teljes egészében magára vállalná ezt a feladatot, úgy, hogy erre az állam delegálja őt, normatív támogatással segítve. Az egyház ugyanis számíthat önkéntesekre, olyan emberekre, akiknek szívügye a diakónia, és természetszerűleg nagyobb motiváltsággal állnak az efféle feladatokhoz. A három évvel ezelőtti érthetetlen egyházi döntést illetően Frenkl Róbert sajnálatát fejezte ki, hogy ennyire átpolitizált és szubjektivizált az egyházi vezetőségi közeg, melynek saját szabadalma a kegyes kegyetlenség. Míg a kispesti gyülekezetnek a politikai támogatást nem sikerült elnyernie, addig a csillaghegyinek az egyházét nem. Ott nem Donáth Lászlónak hívják a parókus lelkészt, hát nehezebben érvényesíti (nem önös!) érdekeit, itt Donáth Lászlónak hívják a parókus lelkészt, hát nehezebben érvényesíti (nem önös!) érdekeit. Bizonyos erős ellenérzések miatt a Kispestnek ígért támogatást nem könnyen adta át az egyház a csillaghegyi egyházközség számára. A kezességet és a további támogatást pedig azon az ürügyön utasította el, hogy nem engedheti meg az egyházi költségvetés felborítását. „Jómagam és Szebik püspök úr mindvégig támogattuk az öregotthon felépítését. – hangsúlyozza Dr. Frenkl Róbert. – Nem lehetett elvitatni, hogy jó ügy. Mi azon az állásponton voltunk, hogy akárki kapja meg a lehetőséget, mellé állunk. Nem szabad másként gondolkodnunk!"

III. rész
Amelyben a Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség időt kér az államtól,
és segítséget nyer az egyháztól

Magánalapítvány születik

2004 októberében az egyházközség a szükséges pénzösszeg hiányában eredménytelennek minősítette a közbeszerzési eljárást, és az önrész előteremtésére kiírt határidő meghosszabbítását kérte a Belügyminisztérium megfelelő osztályától. Minden erejével társat keresett terve megvalósításához. Magánvállalkozók, akik a hiányzó összeget előteremtő támogatásukért cserébe a majdani profitból kívántak részesedni, szóba sem jöhettek. A nonprofit idősotthon és a profitorientált vállalkozók érdeke összeegyeztethetetlen. A PÉNÚÉL (Isten arca) Alapítványt 2006. június 7-én azzal a céllal alapították meg e szándékot halaszthatatlanul fontosnak tekintő magánszemélyek, hogy a hiányzó önrészt a legrövidebb időn belül adományozás révén gyűjtsék össze. Egy esztendő leforgása alatt e szándékot siker koronázta: a PÉNÚÉL Alapítvány 150 millió forintot gyűjtött és adott át az egyházközségnek. Az alapítvány kiváló munkája ismét felszította a gyülekezet tagjainak építőkedvét. Mivel az eltelt öt évben jelentősen növekedtek a költségek, szükségessé vált hogy Pazár Béla és mérnöktársai némiképp áttervezzék az épületet.

Változások az egyházpolitikában

2006 őszétől az egyházközség vezetői érdemi tárgyalásokat kezdeményeztek az új kerületi és országos egyházi elöljárókkal. 2007 januárjában az egyházközség az új püspök, dr. Fabiny Tamás, a régi-új kerületi felügyelő, Benczúr László, és az új országos felügyelő, Prőhle Gergely indíttatására ismét az Országos Presbitériumhoz fordult. Az új összetételű testület azzal tette nyilvánvalóvá segítőkészségét, hogy 2007 márciusában 100 millió forintos támogatást szavazott meg, ennek folyósítására 2008-tól nyílik lehetőség.

A Országos Presbitérium döntése után ismét sor került a közbeszerzési eljárásra, a kivitelezést a kiskunhalasi MERKBAU Kft. nyerte el. A tervezést, az építés, a közművesítés és a műszaki ellenőrzés munkálatainak várható finanszírozása várhatóan meghaladja a 760 millió forintot.

A kivitelező kiválasztása után az egyházközség és az állam képviselői aláírták a támogatásról szóló 496 millió forintos szerződést. Az építkezés 2007. augusztus 6-án kezdődött el. Az első hivatalos bejárásra 2007 októberében került sor, melyen az egyházmegye, az egyházkerület vezetői mellett részt vett Prőhle Gergely országos felügyelő is, akit ezek után munkatársunk felkeresett, választ várva arra a nyilvánvaló kérdésre: minek köszönheti az egyházközség e 180 fokos pozitív fordulatot a szeretetház fölépítését illetően Prőhle Gergely országos felügyelő.

A zsinati ülés

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2007. november 23-ára zsinati ülést hívott össze. A zsinat napirendjére vette az Országos Presbitérium által megítélt 100 millió forint kifizetésének ütemezését. Az építkezés szerződéses kötelezettségei a már tavasszal megítélt támogatás jelentős részének jövő évi kifizetését kívánják. Az egyházközség elnöksége az elmúlt hónapokban több alkalommal is az Országos Irodához fordult e fontos döntés közös előkészítése érdekében. Az Országos Presbitérium 2007. októberi ülésén úgy döntött, hogy kérését az egyházközség vigye a zsinat elé, mivel ez a testület jogosult dönteni az 50 millió forintot meghaladó kifizetésekről. Az ülésen e napirendi pontot az országos felügyelő terjesztette elő. Prőhle Gergely kiemelte az állami hozzájárulás mértékének jelentőségét, és felhívta a zsinati tagok figyelmét arra, hogy nem egyszerű támogatásról, hanem bérlőkijelölési jog vásárlásáról van szó. Szavait számos, részben jogi természetű, részben a beruházásra, illetve az építkezésre vonatkozó hozzászólás és kérdés követte. Válaszában Breuer Katalin, az egyházközség felügyelője kiemelte, hogy jelenleg a békásmegyeri öregotthon építése a Magyarországi Evangélikus Egyház legnagyobb beruházása. Az országos felügyelő a kialakult vitára tekintettel azt javasolta: annak érdekében, hogy a zsinat tagjai tájékozódhassanak, és kellő felkészültséggel hozhassák meg döntésüket, napolják el az ügy tárgyalását és a határozathozatalt a következő ülésre. Bár az országos ügyész arról tájékoztatta a zsinat tagjait, hogy a hatályos egyházi törvények alapján nincs akadálya az egyházközség kérésének eleget tenni, a többség – az üggyel behatóbban kívánván foglalkozni – a döntést 2008 februárjára halasztotta.

(Breuer Katalin és Donáth Mirjam írásának eredeti változata megjelent az egyházközség Hét Hárs című lapjának 2007/2. és 2007/3–4. számában.)
Az eredeti írások az alábbi linkeken olvashatók:
csillaghegy/401 csillaghegy/391

Vissza az oldal tetejére.
Vissza az előző oldalra.

Elérhetőségek

Szeretetház
Cím: 1038 Budapest, Mező utca 12.
Telefon: +36 1 454 7799
E-mail:
titkarsag@gaudiopolis.hu

 

Intézményvezető
Felvételi/beköltözési információ
Név: Veresné Lipcsei Ildikó
Tel./fax: +36 1 454-0646
Mobil: +36 20 215-5790
E-mail: lipcsei.ildiko@gaudiopolis.hu

 

Felvételi/beköltözési információ
Név: Tóbiás Tünde
Mobil: +36 20 515 8770
E-mail titkarsag@gaudiopolis.hu

 

Adatvédelmi tisztviselő
Név: dr. Horváth Karolina
  jogtanácsos
E-mail horvathkarolina@gaudiopolis.hu
  Adatkezelési tájékoztató

 

 

Aktuális

Állandó programok
Állás ajánlatok

Linkek