• 2001. január - az egyházközség pályázatot nyújt be öregotthon építésére a Széchenyi-terv keretében. Az épület terveit Pazár Béla építész és Magyari Éva belsõépítész, a templom és gyülekezeti központ tervezõi készítették. A kért támogatás 503.350.000 forint, a vállalt önrész 24 %.
• 2001. december - a Gazdasági Minisztérium a szakmai bíráló bizottság javaslatára elutasítja a pályázatot „a relatíve magas fajlagos bekerülési költségekre” hivatkozva.
• 2003. október - az egyházközség újra beadja a pályázatot, immár a Belügyminisztériumhoz. Az igényelt állami támogatás összege 496.482.196 forint, az önrész a beruházás 30%-a.
• 2003. december - a 64 lakrészbõl álló idõsotthon megépítésére benyújtott pályázat elnyeri az állami támogatást.
• 2004. január - a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége jó szándékáról biztosítja az építtetõ gyülekezetet.
• 2004. június - a Magyarországi Evangélikus Egyház kamatmentes kölcsönszerzõdést köt 30 millió forintos támogatásról az egyházközséggel. Az egyházi önrész biztosításáról szóló döntést õszre halasztják.
• 2004. szeptember - a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma leszavazza a 60 millió forintos támogatást és elveti azt az alternatív kérelmet is, hogy kezességet vállaljon banki kölcsön felvételéhez.
• 2004. október - az egyházközség a szükséges pénzösszeg hiányában eredménytelennek minõsíti a közbeszerzési eljárást, és az önrész elõteremtésére kiírt határidõ meghosszabbítását kéri a Belügyminisztériumtól.

Ama nagy múltú evangélikus Sztehlo családból származott, mely 250 éven át, szinte minden nemzedékébõl nevelt lelkészeket az egyháznak. Édesapja jogász, táblabíró volt, magyarosított nevén dr. Szenczy Aladár (fia utóbb visszavette a család régi nevét), édesanyja Haggenmacher Márta. Sztehlo Gábor 1909-ben született Budapesten. Sopronban érettségizett az evangélikus gimnáziumban, ott végezte a teológiát is, majd egy évet ösztöndíjasként Finnországban töltött. 1932-tõl káplán: Budapesten, Hatvanban, Nagytarcsán; 1935-tõl Nagytarcsa nagyon szeretett és megbecsült papja. 1942-tõl 1944 tavaszáig egyházkerületi missziós lelkész, 1944 nyarán fõvárosi kórházlelkész; 1944. november 1-tõl az egyház tartós szabadságra küldi, hogy egész erejét embermentõ feladatának szentelhesse. Ezt a szabadságot az egyház a felszabadulás után is meghosszabbította az árva és elhagyott gyermekek számára létesített Pax gyermekotthonok érdekében. Miután ezeket a fõváros 1950. I. 7-én átvette, Sztehlo Gábor elõbb budai, kelenföldi, majd kõbányai segédlelkész lett; 1951. V. 15-tõl pedig egy évtizeden át a pesthidegkúti - sérült gyermekeket gondozó - szeretetotthon vezetõje.